A fel- és leszállásokat gyakorolnád? Iskolaköröket tennél valamelyik nevezetes repülőtéren? Jellegzetes útvonalakat repülnél?  Menetrendszerű járatot teljesítenél? Különleges, izgalmas, vagy extrém repülőtereken landolnál? Nálunk bármelyik lehetséges. 15, 30, 60 és 120 perces programcsomagok közül választhatsz, a tartalom, a célállomás csak rajtad múlik! Minden repülés egy rövid briefinggel kezdődik, amely során operátorunk megismertet a repülőgép kulcsfontosságú rendszereivel, repülési tulajdonságaival. Ezt követően nincs már hátra, mint indítani a hajtóműveket, felgurulni a pályára, és előretolni a gázkarokat, hogy felpörögjenek a jellegzetesen visító hajtóművek, és a magasba emelkedni!

A szimulátor különlegessége, hogy egy valódi Tu-134-es orrában lett kialakítva. Fejlesztőjének specialitása, hogy régi, analóg műszereket kelt életre, és kapcsolja azokat össze a teljes szerkezetet vezérlő modern számítógépekkel. Így aztán külön hozzájárul a repülési élményhez, hogy 30-40 éves kijelzők mutatják a magasságot, a sebességet, a repülőgép térben elfoglalt helyzetét, az egyes rendszerek paramétereit. Tapasztald meg, hogyan viselkedett a 60-as, 70-es évek ikonikus repülőgépe a levegőben, és hogy mennyit láttak ki a pilóták a meglehetősen kicsi szélvédők mögül. Nyugati pilóták úgy tartották: a repülőgép kiváló, de a kilátás olyan belőle, mintha egy postaláda bedobóján nézne ki valaki.

A Tu-134 fejlesztését az 1960-as évek elején kezdték, sorozatgyártása 1966-tól folyt. 1984-ig összesen 852 darab Tu-134-es készült el; ez idő alatt a típus a Szovjetunió és a szocialista tábor egyik legelterjedtebb repülőgéptípusává vált. A szovjet konstruktőrök a francia Sud-Aviation SE-210 Caravelle repülőgépet tekintették mintának a fejlesztés során, amelyre maga Hruscsov elnök adott számukra biztatást, miután 1960-as párizsi látogatásán megtekintette a legendás francia típust. A Tu-134-es kifejlesztése azonban nem vadonatúj konstrukció tervezését jelentette, hanem a már meglévő Tu-124-es típust módosították úgy, hogy a Caravelle mintájának megfelelően a hajtóművek a szárnytőből a farokrész két oldalára kerültek, a vízszintes vezérsíkot pedig a hajtóművek felett, a függőleges vezérsík tetején helyezték el.

A Malév a Tu–134-es típust a nemzetközi utasforgalomban 1968-tól 1997-ig használta, továbbá üzemelt néhány példány kormányrepülőgépként is. Magyarországon a típust katonai célból csak a hazánkban állomásozó szovjet csapatok üzemeltették. A típus azért fontos mérföldkő a magyar légitársaság történetében, mivel a Malév ezzel lépett be a 60-as évek végén a jetkorszakba. Az első, HA-LBA lajstromjelű magyar Tu-134-est dr Fülöp András, a Malév későbbi legendás főpilótája repülte Budapestre 1968. december 22-én. A magyar Tu-134-esek közül három múzeumi példány máig megtekinthető: az Aeroparkban látható HA-LBE mellett a HA-LBF a szolnoki, a HA-LBH pedig sinsheimi múzeumban kapott helyet. Az itthon Kistuskónak is becézett típusból az idők során 14 példány repült a Malév színeiben.

A HA-LBE lajstromjelű 8350802 gyártási számú, az Aeroparkban kiállított repülőgép a Malév negyedik Tu-134-eseként, 1969. április 4-én érkezett Ferihegyre. A flottából elsőként nyugdíjazták, utolsó útja 1987. december 18-án Budapest – Varsó – Budapest volt, Durucz Jenő parancsnokkal a fedélzeten. Ezután sokáig a műszaki előtéren állt, majd újrafestése után 1991 októberében került az Aeroparkba és ekkor adták a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonába. A leállításáig 24167 órát töltött a levegőben, 19499 leszállással. Sajnálatos tény, hogy mivel az első három Malév-repülőgép mindegyike balesetben vagy katasztrófában fejezte be életútját (a HA-LBA Isztambulban, a HA-LBC Bukarest, a HA-LBD pedig Kijev mellett semmisült meg), az Aeroparkban kiállított HA-LBE repülőgép a legrégebbi megmaradt magyar Tu-134-es.