A Tu-154-es a szovjet, később orosz gyártmányú, közepes hatótávolságú, három sugárhajtóműves utasszállító repülőgép. A mai napig, bár közforgalmú repülésben már nem, de Oroszország légierejében, a volt Szovjetunió tagállamaiban, Kínában és Észak-Koreában pár példányt még üzemben tartanak. Gyártását 2013-ban fejezték be. Ez volt eddig a legjobban bevált szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgép, mely számos elsőséget tudhat a magáénak. Már a típus története is úttörő módon kezdődött: ez volt a Szovjetunió első olyan sugárhajtású repülőgépe, melyet eleve polgári célra, utasok szállítására terveztek. A munkálatok 1963-ban kezdődtek a Tupoljev tervezőirodában, Szergej Mihajlovics Jeger főkonstruktor vezetésével. A cél a Tu–104 és az Il–18 utasszállító repülőgépek leváltása volt.

Első kísérleti példánya 1966-ra készült el a moszkvai Opit gépgyárban. A CCCP-85000 jelzésű repülőgéppel az első felszállást 1968. október 3-án hajtották végre Jurij Szuhov oktatóparancsnok irányítása alatt. Első változatának sorozatgyártása 1970-ben kezdődött el Kujbisevben, a mai Szamara város hatalmas iparterületén. A típus az utasforgalomban 1972-től vett részt az Aeroflotnál.1984-ben tértek át a modernizált változat, a Tu–154M gyártására, az altípust lényeges változtatás nélkül gyártották folyamatosan még közel húsz éven keresztül. Az utolsó Tu–154-es ugyanis 2013 februárjában gördült ki a Tupoljev-utódvállalat, a szamarai Aviakor szerelőcsarnokából, az orosz védelmi minisztérium megrendelésére.

A Malév életében a Tu-154 típusnak meghatározó jelentősége volt. A Tu-154-es típus történetében is rendkívül jelentős szerep jutott a magyar légitársaságnak és a magyar szakembereknek.

Dr Fülöp András vállalati főpilóta ugyanis ragaszkodott elképzeléseihez: szerinte az eredeti ötfős személyzet felesleges és biztonsági kockázatokat rejt magában. Vezetésével alakították ki a Tu–154B–2 altípust, így ICAO CAT II besorolással, háromfős személyzettel repülhettek a magyar személyzetek. Említésre méltó, hogy ez az altípus lett a legsikeresebb a modernizált Tu-154M változat mellett. További érdekesség, hogy egyedül a Malév volt képes az állandó háromfős személyzet bevezetésére, minden más üzemeltető a mai napig öt fővel kénytelen repülni a típust.

A magyar nemzeti légitársaság első Tu-154-esét, a HA-LCA lajstromjelű repülőgépet 1973. szeptember 5-én repülte haza dr. Fülöp András és személyzete. A típust a légitársaság ezután csaknem három évtizeden keresztül alkalmazta, mely idő alatt összesen 18 darab Tu-154-est üzemeltetett. A típust 2001. március 31-én vonták ki az utasforgalomból.

A Tu-154-es vitathatatlan értékei közül néhány példát kiemelve elmondhatjuk, hogy a magyar repülési köznyelvben „nagyvasként” említett repülőgép az egyetemes repüléstörténet egyik legszebb, leggyorsabb, leghosszabb ideig gyártásban tartott és egyben legnagyobb rajongótáborral rendelkező típusa.

Az Aeroparkban kiállított, HA-LCG lajstromjelű, 75A127 gyártási számú repülőgép a Malév ötödik Tu-154-eseként 1975. november 24-én érkezett Ferihegyre, majd rögtön forgalomba állították. Már továbbfejlesztett, Tu-154B változatként, ICAO CAT I minősítéssel került Budapestre, majd az első, moszkvai nagyjavításán, 1980. december végén alkalmassá tették ICAO CAT II leszálláshoz. Ekkor kapta meg Tu-154B-2 típusjelet is. Utolsó forgalmi útját 1992. július 31-én teljesítette Heraklionba. Ezután hosszú ideig a műszaki előtéren várta sorsa alakulását, majd a Közlekedési Múzeum tulajdonába került és 1994. szeptember 24-én átvontatták jelenlegi helyére, Aeroparkba. A repülőgép 21 554 órát repült, 13 803 leszállással.

Érdekesség, hogy a HA-LCG gép teljes életén át valamilyen formában reprezentálta a nemzeti légitársaságot.

Túl azon, hogy számos ismertté vált reklámfotón szerepelt, a vállalat Music in the Air című imázsfilmjének és a forgatás során Tóth Béla és Angyal László fotóművészek által készített legendás air-to-air légifotóknak is főszereplője lett 1982-ben. PR tevékenységét pedig a mai napig fáradhatatlanul folytatja, képviselve a magyar repüléstörténet eddigi egyik legfényesebb fejezetét az Aeroparkban.

A Légiközlekedési Kulturális Központ 2018-ben a repülőgép pilótafülkéjét és farokrészének festését megújította.