Az L-410 Turbolet rövid hatótávolságú légcsavaros gázturbinás repülőgép, melyet a csehszlovákiai, később csehországi Kunovicében gyártottak. Gyártását a Szovjetunió összeomlása után szüneteltették, napjainkban pedig az azóta magántulajdonba került üzem komoly gazdasági nehézségeivel küzdve a típus modernizált változatával próbál ismételten bekerülni a nemzetközi piacra.

A volt Csehszlovákia középső részén, a morvaországi Kunovicében 1936-ban húzták fel a repülőtér első épületét, amelyben az akkori AVIA repülőgépgyár saját gépeinek javítását kezdte el. A második világháború alatt a megszálló németek végezték repülőgépeik javítását, majd háború befejezését követően számos legendás és sikeres csehszlovák repülőgép gyártása folyt az üzemben. Ebből a tevékenységből fejlődött ki a cseh repülőgépipar egyik zászlóshajója, a Let Kunovice gyár.

Az ötvenes évek végén a Szovjetunió új igénnyel jelentkezett: az akkor már több mint 10 éves An–2 helyett légcsavaros gázturbinás, tíz-tizenkét utast befogadó regionális repülőgépet szeretett volna üzembe állítani. A hatvanas években megfelelő hajtóművek beszerzése mellett elkezdődött az új repülőgép tervezése, amely először az L–400 típusnevet kapta. 1968-ban kezdték el gyártani az első három prototípust. Az OK–60 lajstromjelű, 001 gyári számú XL–410 prototípus első repülése 1969-ben történt. A kísérleti repülések befejeztével a repülőgép az L-410 Turbolet típusmegnevezést kapta.

Megfelelő csehszlovák gyártású hajtómű hiányában a repülőgépet a kanadai Pratt & Whittney PT6A–27 hajtóművekkel szerelték fel. 1973-ban végre elkészült a csehszlovák fejlesztésű Walter M601 légcsavaros gázturbinás hajtómű, és ettől kezdve – a szovjet tapasztalatok alapján végrehajtott apróbb módosításokat is végrehajtva – az L-410M, MA ésMU típusjelű repülőgépek már ezzel a hajtóművel repültek. A szovjet felhasználó a nagy mennyiségű repülőgép üzemeltetése során rengeteg tapasztalatot is szerzett, így folyamatosan küldte a gyártónak fejlesztési igényeit.

Ezen igényeket figyelembe véve a gyár már komolyabb változtatásokat végrehajtva – szinte új repülőgépet létrehozva – 1979-től az L-410UVP típust kezdte gyártani (UVP = Укороченные Взлёт и Посадка = Short Take-Off and Landing (STOL) = Rövid fel- és leszállótáv).

A 80-as évek elején a repülésben is nagyobb hangsúlyt kapott a gazdaságos működés. A tervezők elkezdték a típus fejlesztését, modernizálását, megnövelték az utaslétszámot, hatótávolságot, a maximális felszállótömeget, többtollú légcsavar alkalmazásával csökkentették a külső és belső zajt, megnövelték a hajtóművek üzemidejét, korszerűsítették a műszereket, berendezéseket és egyéb más fejlesztéseket végeztek. Ez a modernizált típus lett az L-410UVP-E, amelynek első repülése 1984-ben történt meg.

Az L-410 különböző változataiból a mai napig közel 1200 darab épült, melyek legnagyobb része a Szovjetunióba került, de üzemelnek Turboletek Európa több országában, Afrikában, Ázsiában, Del-Amerikában, sőt egy L-410 rövid ideig amerikai lajstromjellel is repült az Egyesült Államokban. Magyar lajstromban összesen 29 db L-410-es volt, különböző változatokban (AF, UVP, FG, UVP-E). Ezekből 2 gyakorlatilag külföldön üzemelt, 2 katasztrófát szenvedett és megsemmisült, a többi repülőgép bérleti szerződése lejártával visszakerült tulajdonosához, külföldre adták el, illetve két magyar tulajdonú repülőgép (közöttük a kiállított példány) már nem üzemel. Ma már csak egy „négytízes” repül, Kaposújlakon ejtőernyősöket dob 4000 méteres magasságból.

Az Aeroparkban kiállított, HA-LAF lajstromjelű repülőgép gép L-410UVP-E8A változat, gyártási száma 902518, 1990-ben készült, Légialkalmassági bizonyítványát 1991. január 14-én adták ki. Egy magyar vállalkozás egy üzlete utáni ellentételezésként három L–410UVP-E típusú repülőgépet kapott fizetségül. Mivel a társaság egyáltalán nem foglalkozott repüléssel, ezt a repülőgépet már a gyártás ideje alatt eladta a NAWA Air Transport-nak, majd az Aviaexpress Légiközlekedési és Szolgáltató Kft.-hez került. Innen jutott, az akkor a Ferihegyi repülőteret üzembentartó Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságnak (LRI) a tulajdonába, amely a repülőgépet légi kalibrálási célra kívánta felhasználni. Felszerelték a szükséges kalibráló berendezésekkel és a BASe, azaz Budapest Aircraft Service Kft üzemeltetésében Magyarországon és számos környező országban végezte sikerrel a repülőterek leszállító berendezéseinek műszeres beméréseit.

2010-ben egy leszállása során megsérült, és mire kijavították volna, a piaci helyzet változása a repülőgéppel végzett munkarepülések csökkenését is magával hozta. A repülőgép sokáig a repülőtér területén állt, majd a tulajdonos Budapest Airport Zrt 2015-ben a Légiközlekedési Kulturális Központ számára kiállítási tárgynak átadta.