Az Il-18 az 1950-es években, a Szovjetunióban az Iljusin tervezőirodában kifejlesztett, négy légcsavaros gázturbinával felszerelt közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép. A típus az Aeroflot közép-hatótávolságú repülőgép iránti igénye alapján született meg, a hasonló kialakítású brit Bristol Britannia és az amerikai Lockheed L-188 Electra típusok kortársaként. A prototípus első felszállására 1957. július 4-én került sor. Sorozatgyártása a Moszkva mellett működő 30 számú „Znamya Truda” repülőgépgyárban történt. 1957-től 1969-ig, a gyártás megszűnéséig 566, beleértve a két prototípust, repülőgép készült el. Később, átalakítás után áruszállító repülőgépként és egyéb speciális feladatkörben is alkalmazták, katonai változatai az orosz légierőnél és néhány országban a mai napig repülnek.

A Magyar Légiközlekedési Vállalat (Malév) 1960–1989 között üzemeltette a típust. Mérföldkövet jelentett a vállalat történetében az Il-18-as túlnyomásos kabinja, a megháromszorozódott utaslétszám, a korábbi lehetőségeket jelentősen meghaladó sebessége és hatótávolsága – ezekkel a repülőgépekkel a Malév már Európán kívüli célállomásokat is elért.

Az 1970-es évek elejétől a légitársaság új, sugárhajtású utasszállító repülőgépei fokozatosan kiszorították az utasforgalomból a típust, a nyolcvanas években pedig már csak teherszállító repülőgépként üzemeltek 1989-es forgalomból való kivonásukig.

A Malév által üzemeltetett repülőgépek szomorú statisztikája, hogy a nyolc darab Il-18-asból három példány szenvedett katasztrófát, egy további repülőgép pedig földi ütközés miatt nem repült többé. A maradék négy példány viszont még ma is megtekinthető különböző múzeumokban.

Az Aeropark Il-18V típusú, 180001903 gyártási számú, a HA-MOA lajstromjelű repülőgépe

1960. április 1-jén érkezett Ferihegyre, a kor divatjának, Malév arculatához illő festésével. A műszaki átvétel után 1960. május 25-én repülte első útját Moszkvába. A hetvenes évek közepétől fokozatosan háttérbe került a típus, így 1977-ben átalakították teherszállító repülőgéppé. Kiszerelték az üléseket, a konyhát és a mosdókat, ezáltal egy összefüggő teherkabint alakítottak ki a pilótafülke és a személyzeti pihenőrész mögött. A gyári elnevezés Il-18Gr-re változott, de ez nem került bevezetésre. Ettől fogva 10 éven keresztül szállított főleg élő állatokat, leggyakrabban naposcsibéket, tojóhibrideket a Közel-kelet és Észak-Afrika országaiba. 1987-ben lejárt a gép üzemideje, meghosszabbítani nem volt értelme a csökkenő szállítási feladatok miatt.

Búcsúrepülésére 1987. február 19-én került sor. Pályafutása alatt 37197 órát töltött a levegőben, 17285 leszállással. Kivonása után a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonába adták és önkéntesek közreműködésével visszafestették eredeti, 1960-as színeire. Sokáig állt a műszaki előtéren, majd 1991 októberében a repülésbarát dolgozók szervezésében átvontatták az Aeropark területére.