A Li-2 a világ valaha gyártott egyik legsikeresebb repülőgéptípusának, az amerikai DC-3 többcélú szállító repülőgépnek a Szovjetunióban, licenc alapján gyártott változata. A szovjet gyártást Borisz Liszunov szervezte meg. A Szovjetunió már 1935-ben vásárolt egy DC-2-es típusú repülőgépeket a polgári légiforgalma számára, majd ezt következően DC-3-asok beszerzése és gyártása mellett döntöttek. 18 darab DC-3-196 hajóval meg is érkezett Hollandiába a Fokker céghez, ahol összeszerelték és átadták a megrendelő félnek. Kettő közülük félkész állapotban maradt, mintaként szolgált. 1936. július 15-én miután a Szovjetunió megkapta az Egyesült Államoktól a DC-3 készítési jogát, megkezdődött a hazai gyártás szervezése. 1936–1938 között Liszunov két évet töltött az Egyesült Államokban a Douglas Aircraft Company-nél, ahol a DC-3 készítését tanulmányozta, és a hazai gyártás előkészítésével foglalkozott. Az új gép PSz-84-es néven vált ismerté, a Li-2-nek később nevezték el, a szovjet hagyományok szerint, a gyártást szervező szakember nevének kezdő betűi alapján.

A repülőgépekre a Wright „Cyclone” SRG-1820-G2 szintén licenc alapján, szovjet gyártású Svecov AS-62-es csillagmotorokat szereltek. Az Aeroparkban kiállított An-2-es repülőgépeken is ez a típusú motor látható. A DC-3 eredeti terveihez képest a szovjet változatnál több mint 1200 konstrukciós módosítást végeztek. A legjelentősebb módosítás a méretrendszer átalakítása volt az angolszászról a metrikusra.

A legszembetűnőbb eltérés a teherszállító változatnál, melynek során a katonai céloknak megfelelően a baloldalon egy felfele nyíló nagyméretű teherajtót építettek be. A sárkányszerkezet kissé nehezebb és egy centiméterrel hosszabb lett, mert az alkalmazott lemezek a metrikus rendszerre történt áttervezés miatt kissé vastagabbak voltak, mint az amerikai lemezek. A motorok elé elforgatható zsalukat építettek be, hogy a repülőgépek, alapvetően hidegebb éghajlati körülmények között is üzemeljenek. A repülőgép valamivel nehezebb lett, és gyengébb motorok hajtották, így a repülési tulajdonságai elmaradtak az eredeti amerikai repülőgéptől.

A DC-3-asból több mint 10000, a Li-2-esből, jelen források szerint 4924 példány készült.

A világ egyetlen üzemképes Li-2-ese a magyar Goldtimer Alapítvány gondozásában lévő és a Budaörsi repülőtéren állomásozó, HA-LIX lajstromjelű repülőgép, amely Európa legrangosabb légi-bemutatóinak állandó vendége. Az Aeropark rendszeresen szervez vele ferihegyi nosztalgiarepüléseket, melyek itt érhetőek el.

A HA-LIQ lajstromjelű Li-2T típusú repülőgép gyártási száma 23441206, 1952. március 27-én került a Magyar Néphadsereg tulajdonába, ahol a 206-os fedélzeti számot kapta. 1957. március 20-án a repülőgépet átadták a Malévnek, de katonai zöld színe egy darabig megmaradt. 1958-tól teherszállító gépként üzemelt. Ebben a feladatkörben 1963-ban ezzel a repülőgéppel szállították haza Károlyi Mihály, az első Magyar Köztársaság elnökének hamvait. 1964. május 20-án a Malév visszaadta a repülőgépet a Magyar Néphadsereg részére, ekkor lekerült róla a polgári festés, lajstromjel, és ismét a 206-os számot, valamint légierő jelzését kapta.

A repülőgép addig 5863 leszállással és 3829 óra repült idővel rendelkezett.

1974-ben selejtezték a Néphadseregtől és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonába került. 1980-ban felújították, majd Budaörsről felszállították a Farkas-hegyi „Katlanba”, a MÉM oktató bázisára. Itt szolgált kellékként Hajdufy Miklós Vádindítvány című filmjének forgatásánál. Innen 1993-ban először a Budaörsi repülőtérre került majd, július 13-án szállították át az Aeroparkba. A repülőgép belseje a 2005-től folyamatosan megújult, amelynek eredményeként a repülőgép utastere továbbra is rendszeres díszlete-kelléke filmforgatásoknak. A repülőgép teljes külső felújítását a Légiközlekedési Kulturális Központ az AviAlliance támogatásával 2018-ban végezte el.