A típus kifejlesztését 1958-ban kezdték meg a Mihail Leontyevics Mil által vezetett Mil tervezőirodában. A prototípus 1961-ben szállt fel először, majd a berepülések után 1965-től

Lengyelországban, a WSK „PZL–Swidnik” repülőgépgyárban folyt sorozatgyártása. Elsősorban polgári célokra (utas- és betegszállítás, mentés) készített helikopter, katonai alkalmazása főleg felderítő, szállítási és futárfeladatok ellátására korlátozódott. 23 milliméteres gépágyúval és 57 milliméteres, földi célok elleni nem irányított rakétákkal felszerelt változatai, korlátozott mértékben, a felszíni csapatok támogatására is alkalmasak voltak. A gyártás 1985-ös befejezéséig összesen mintegy 7200 darab Mi-2-es helikoptert helyeztek üzembe.

A Mi-2 helikopter az 1980-as évektől negyed századon át a magyar repülés egyik legelterjedtebb típusa volt. A repülős szlengben „repülő csirkecombnak” is nevezett típust alkalmazták mind polgári (rendőrség, Országos Mentőszolgálat), mind katonai feladatokra (honvédség). Ezen kívül Repülőnapok népszerű résztvevője, legyen szó egyéni bemutatóról, vagy a hazánkban Matuz István nevéhez köthető vitorlázógépes függeszkedésről. Az első példányok a rendőrségnél jelentek meg 1978-ban, a legtöbb Mi-2-es mégis a rendszerváltás után, Oroszországból és a volt NDK területéről került Magyarországra. 2014 júliusára mindössze három példány maradt meg üzemképes állapotban, a rendőrségnél használt két példányon kívül a HeliForce tart üzemben egy Mi-2 helikoptert.

Ez a cég dolgozta ki azt a légi tűzoltó-berendezést, amely a vizet a helikopter belsejébe szerelt tartályban juttatja a tűz fölé, melynek előnye, hogy a pilóta veszteség nélkül az összes vizet közvetlenül a tűzre tudja irányítani, és a folyamatot a pilótafülkéből közvetlenül tudja figyelemmel kísérni. A HeliForce produkciójában Imreh Lajos főpilóta a világon egyedülálló, műrepülés-közeli légi bemutatókat is tart a Mi-2-es típussal.

Az Aeroparkban kiállított HA-BCB lajstromjelű Mi-2-est gyártási száma 516302099, 1979-ben készítették és 1980. január 22-én kezdte meg pályafutását az Országos Mentőszolgálatnál, mint mentő és betegszállító helikopter. Utolsó állomáshelye Székesfehérváron volt, ahonnan 1994. augusztus 14-én repülték át Ferihegyre nagyjavításra, majd a szükséges anyagi források híján 1998-ban kiselejtezték. Összesen 7732 órát repült, 2841 leszállással. Egy évvel később, 1999. április 27-én vontatták át az Aeropark területére, melynek ma is értékes darabja. A Légiközlekedési Kulturális Központ a helikopter teljeskörű restaurálását 2019-ben végezte el, melyből a külső fényezést a Közlekedési Múzeum finanszírozta.