Li-2-esek és Il-14-esek. A nagyobb vidéki repülőterek állandó látogatói voltak ezek évtizedeken át, amíg a belföldi járatokat teljesítették. 75 évvel ezelőtt kezdődött meg a magyar polgári repülés újjászervezése, és 1946 márciusának végén létrejött a Malév jogelődje a Maszovlet, amelynek flottájában ott voltak a Po-2-esek is. Az első belföldi járatok 1946 őszén szálltak fel, az egyik Debrecen, a másik Szombathely felé.
A gépek nemcsak az utasokat vitték, hanem gyakran a friss árut a budapesti piacokra, vagy a vidéki gyárak különféle termékeit a fővárosba. Mai szemmel nézve érdekes, hogy éveken át az 1950-ben átadott Ferihegy jószerivel csak belföldi forgalmat bonyolított, miután a Maszovlet átköltözött ide Budaörsről.
A belföldi repülés az 50-es évek végén, 60-as évek elején élte egyik fénykorát. Addigra a járatok már Győrt, Zalaegerszeget, Pécset, Miskolcot, Békéscsabát és Szegedet is érintették. Sőt nyaranta siófoki járatok is közlekedtek. 1960-ra pedig korszerű fogadó épületeket, terminálokat építettek a vidéki reptereken, például Szombathelyen és Debrecenben a Malév utasai számára.
A belföldi repülés nem volt drága. Egy rendelet előírta, hogy a repülőjegy egy elsőosztályú vonatjegy áránál legfeljebb 25 százalékkal kerülhet többe. Erre azért volt lehetőség, mert az állam jelentős mértékben támogatta a belföldi repülést.
Ezeken a járatokon sokáig csak hajózószemélyzet teljesített szolgálatot, utaskísérők nem dolgoztak a fedélzeten. 1954-ben közlekedett a legtöbb körjárat az országban. Voltak napok, amikor délelőtt és délután is két-két repülőgép érintette a vidéki nagyvárosokat.
A Malév 1961-ben végleg búcsút intett a Li-2-eseknek, a belföldi járatok egyre inkább háttérbe szorultak. Érdekesség, hogy a légierőnél még közel 15 évig szolgált ez a típus. Először a miskolci, a nyíregyházi, a kaposvári, győri, szombathelyi és zalaegerszegi járat szűnt meg. Aztán amikor a 60-as évek végén a légitársaság kivonta a forgalomból az Il-14-eseket, az utolsó belföldi járatok is leálltak. Legtovább a Budapest-Pécs és a Budapest-Debrecen üzemelt. A Malév 1969 tavaszától már a nyereségesebb nemzetközi útvonalakra koncentrált. Ekkor még előfordultak Malév-járatok Debrecenben, de már egyre ritkábban.
A Malév ’75 kapcsán az Aeropark külön sorozatot indított Youtube-csatornáján. A filmek itt találhatók:
Képes volt akár füves pályán is landolni, közel 40 utast szállított, és olyan útvonalakat tudott egy szakaszban lerepülni, amire a Li-2-es nem volt alkalmas. Az 50-es évek végén érkeztek meg az Il-14-esek a Malév flottájába részben a Szovjetunióból, részben az NDK-ból. Az utazósebesség már meghaladta a 300 km/órát. Az utasok kényelme érdekében további ablakokat vágtak a törzsön, a kabint pedig szalonszerűen rendezték be.
De miért volt különleges típus az Il-14-es? Miért szereltek egy plexikupolát a pilótafülke fölé? És hogyan keveredett a Déli-sarkra a Malév egyik repülőgépe a 80-as évek végén? Erről is mesél Zsaludek Endre repüléstörténeti kutató sorozatunk első részében. 📽 🎞 Szerkesztő: Kránitz Balázs
