Il-14T

Az Il–14 (NATO-kódja: Crate) a Szovjetunióban az 1950-es évek elején kifejlesztett kétmotoros, kis hatótávolságú szállító repülőgép, mely a Il–12 továbbfejlesztett, javított változata. Polgári és katonai szállítási feladatokra egyaránt alkalmazták. A Szovjetunión kívül Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban is gyártották.

Az Il–14 első prototípusa 1950. szeptember 20-án emelkedett először a levegőbe. Az elhúzódó fejlesztés és repülési próbák miatt csak 1954-re vált alkalmassá a sorozatgyártásra.

A Svecov AS–82T csillagmotorokkal felszerelt repülőgép belföldi és nemzetközi légiforgalomban egyaránt elterjedt, bevált. Az időközben megjelent modernebb, gázturbinás sugárhajtóművekkel, és légcsavaros gázturbinákkal felszerelt utasszállító repülőgépek az 1960-as évek elejétől hamar kiszorították a polgári légiközlekedésből. Katonai és egyéb speciális feladatokra (pl. a szovjet sarkvidéki légiflottában) azonban még az 1980-as években is használták.

Magyarország összesen 10 db Il–14-t üzemeltetett 1956 tavaszától. Ezek közül kettő kormánygépként szolgált, a többit a Malév utasszállítási feladatokra alkalmazta, ahol az üzem során a repülőgépek a nemzetközi utasforgalom mellett a belföldi légi forgalomban is részt vettek. Az utolsó magyar belföldi légijáratot is Il–14 típusú repülőgéppel teljesítette a légitársaság – a járat 1969. március 15-én érkezett Debrecenből Budapestre. A Malév gépeinek többségét a kivonás után a Szovjetunió 1970-ben visszavásárolta a sarkvidéki légiflottája részére.

il14_1il14_2il14_3

HA-MAL

Az Aeropark Il-14-ese 1957-től a szovjet légierőnél szolgált és a 04-es oldalszámot viselte. 1970-től a Déli Hadseregcsoport Légierő PCs 226. szállító ezrednél szolgált. Utolsó bázisrepülőtere a NDK-beli Sperenberg volt, ahonnan 1981-ben az Ukrajna területén lévő Mirgorod város katonai repülőterére került tárolási célból. 1987-ben üzembe helyezték és november 25-én repülték át Tökölre, majd december 8-án Ferihegyre, eredeti katonai festéssel, ahol átadták a Magyar Néphadsereg részére. Majdnem két év tárolás után 1989. február 23-án ünnepélyesen átadták a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumnak. Összesen 5928 órát repült. Az ajándékként kapott repülőgép sokáig álldogált a műszaki előtér egy félreeső részén, végül 1994-ben átvontatták az Aeroparkba. 2009 őszétől, majd 2010 elején, egy internetes fórumon szerveződött csapat segítségével átfogó felújítási munka kezdődött el rajta, melynek része a teljes, a Malév által üzemeltetett repülőgépek mintája alapján készült külső festés, és a motorok bemutató céljára történő üzembe helyezése. A munka a sikere vezetett ahhoz, hogy a felújítást végző önkéntes csoport 2013-ban megalapította a Magyar Repüléstörténeti Értékmentő Egyesületet, amely mára az Aeroparkot üzemeltető Légiközlekedési Kulturális Központ szerződött partnere.